Türkiz

Már az ókorban, több mint 3000 éve, a perzsák türkizt exportáltak az akkori világba – és az emberek nem tudtak betelni vele. Még manapság is annyira keresik ezt a követ, hogy a világ ipara nemcsak a bányászatára, hanem a másolására is ráállt.A türkizt Ázsia- és Afrika-szerte nagyra értékelik, és sok kultúrában hiszik, hogy spirituális és gyógyító ereje van. Régen az arab országokban szerencsekőnek tartották, ami megvédi viselőjét a rontástól és a betegségektől. Az észak-amerikai őslakosok, valamint az inkák és aztékok is tisztelték ezt a követ. Az ásatások során nagyszámban kerültek elő sértetlen antik türkiz ékszerek, amulettek.
Sok türkiz nem természetes anyag. A türkiz drága kö, ezért sok utánzat van a piacon, és többféleképpen kezelik, hogy javítsák a meg- jelenését.
A viktoriánus időktől léteznek üvegimitációk. Ha már az ékszerben vannak, ezeket nagyon nehéz megkülönböztetni a valódi kövektől, de néha észre lehet venni néhány apró, árulkodó buborékot a felszin alatt. A türkiz utánzására zománcot is használtak; a zománc azonban sokkal jobban csillog, mint a természetes türkiz.
Más köveket és anyagokat is gyakran használnak a türkiz utánzására. Színezett vagy festett howlitot, fosszilis csontot (odontolit), mészkövet dekaleodent adnak el a gyanútlan vásárlóknak .
Triklin. Mikrokristályos tömör ásványként is megtalálható, lerakódás, telér vagy rög formában. A türkiz átlátszatlan vagy félig áttetsző, viaszos vagy tompa fényű. Sajnos nagyon porózus, ezért idővel elhalványodhat a szine, és meg is repedhet.
Eredetileg Perzsia volt a türkiz legfontosabb lelőhelye, de ma az Egyesült Államok termeli a legjobb anyagot. Afganisztánban, Ausztráliában, Brazíliában, Chilében, Kinában, Mexikóban, Oroszországban, Tanzániában és Turkesztánban is megtalálható.