Zirkón
A Zirkon egy színes, nagy fénytörésű és tűzálló drágakő, amelyet méltánytalanul összekevernek a cirkóniával.A zirkon a szilikátok közé tartozik. Ősidők óta ismert, neve az arab zargun szóból származik, amely a perzsa zar – arany és fegyverszín – szóból származik. Színe barna, sötétbarna, sárgásbarna, lehet zöld vagy tiszta is, gyémántszerű fényű. Magmatitokban, pegmatitokban, metamorf kőzetekben fordul elő, és átmegy a hordalékba. A zirkon kristályok leggyakrabban oszlop alakúak.
Időjárásnak ellenálló ásvány. A zirkon színjátékában és fényességében leginkább a gyémánthoz hasonlít, köszönhetően magas törésmutatójának és színdiszperziójának. Srí Lankán már legalább 2000 éve bányásznak drágaköveket, és legalább a 6. század óta Görögországban és Olaszországban is használják drágakövekként. Ausztráliában 2 kg súlyú kristályokat találtak, Oroszországban pedig 4 kg-ot. A világon zirkont bányásznak Kambodzsában, Indiában (Travancore), Thaiföldön (Mongka), Vietnamban, Srí Lankán, Ausztráliában, Brazíliában (Cerro de Caldos), Franciaországban, Madagaszkáron, Mozambikban, Tanzániában, Oroszországban (Miass az Urálban). Szlovákiában ásványtani jelentősége van, amikor a kristályok elérik az 1 mm-es méretet (Malé Karpaty,Nízke Tatry)
A színtelen zirkon jól ismert csillogásáról és sokszínű, tűznek nevezett fényvillanásáról. A zirkon e két tulajdonsága elég közel áll a gyémánt tulajdonságaihoz ahhoz, hogy a két drágakő között évszázados zavart okozzon.
A zirkon számos színben fordul elő. A sárgák, zöldek, vörösek, gesztenyebarna és kékek széles és változatos palettája a gyűjtők és a tájékozott fogyasztók kedvencévé teszi.
A zirkonkristályok sokféle kőzetben nőnek, és számos optikai és fizikai tulajdonsággal rendelkeznek.
Egyes zirkónok – általában zöldek – sokkal alacsonyabb értéket mutatnak ezeknek a tulajdonságoknak, mint mások. A kutatók megállapították, hogy ezeknek a drágaköveknek a kristályszerkezetét szinte teljesen összetörték a radioaktív elemek – amelyek gyakran szennyeződésként jelen vannak a cirkonban –, amelyek károsították a kristályt.
Egyes gemológusok három típusba sorolják a zirkonokat – magas, közepes és alacsony. A zirkon besorolása a tulajdonságaitól függ, amelyek közvetlenül összefüggenek a kristályszerkezetét ért sugárzási károsodás mértékével.
A magas vagy normál cirkonok teljes kristályszerkezettel rendelkeznek, a radioaktív elemek csekély mértékben vagy egyáltalán nem károsítják. Ennek eredményeként normális fizikai és optikai tulajdonságokkal rendelkeznek.
A közepes vagy köztes zirkonokban a radioaktív elemek némi szerkezeti károsodást okoztak. Fizikai és optikai tulajdonságaik a magas és az alacsony típusok közé esnek. A kristályszerkezet radioaktív elemek által okozott kiterjedt károsodása alacsony zirkontartalmat eredményez, sokkal alacsonyabb optikai és fizikai tulajdonságokkal. Extrém esetben gyakorlatilag amorfok, ami azt jelenti, hogy nincs rendezett kristályszerkezetük.
Gyakorlatilag minden ékszerben használt zirkónium magas típusú. Érdekes módon a kristályszerkezet sugárzás által kiváltott lebomlása valamelyest visszafordítható, ha a zirkont magas hőmérsékletre hevítjük. A magas hőmérsékleten végzett hőkezelés helyreállítja a sérült kristályszerkezetet.
